Állatkísérletek

Talán bele sem gondolnak sokan, hogy olyan hétköznapi árucikkek, mint a samponok, tusfürdők, fogkrémek, fertőtlenítőszerek, szépészeti cikkek állatok ezreinek pusztulását okozhatják.

Hogyan zajlanak az állatkísérletek?

A kísérletek mesterséges laboratóriumi körülmények között folynak, többnyire olyan állatokon, amelyeket kifejezetten kísérleti célokra tenyésztettek ki, az előírásoknak megfelelő körülmények között. Erre azért van szükség, hogy minél inkább azonos kvalitásokkal rendelkezzenek a felhasználásra kerülő állatok, így a rajtuk végzett kísérletek eredményei akár nemzetközi szinten is összehasonlíthatók legyenek, és minél kevésbé befolyásolja őket az állat pillanatnyi fiziológiai és pszichikai állapota.

A kísérletek során az állatokat többnyire lefogják valamilyen bilincs vagy szerkezet segítségével, hogy mozdulatlanok maradjanak. Különböző érzékelő műszereket erősítenek rájuk, amelyekkel a szervezetükben végbemenő változásokat mérik. Ezek után az állatot - ha ez a vizsgálat eredményét nem befolyásolja - érzéstelenítik, majd következik a vizsgálandó anyag felvitele, vagy bevitele: erőszakos etetéssel, csövek segítségével juttatják az anyagot az állat bélrendszerébe, vagy testnyílásain keresztül viszik be az anyagot, esetleg felsértik a bőrét. Létezik ezen kívül a viviszekció, azaz az élveboncolás módszere is.

A leggyakrabban végzett, és leginkább elterjedt kísérleti módszerek:

LD 50 teszt

A toxicitást, vagyis hogy mennyire mérgező egy anyag, általában az LD50 teszttel mérik. Ennek során határozzák meg, hogy a kísérleti anyagból mekkora a halált okozó mennyiség. Az állatok szervezetében fokozatosan növelik a méreganyag mennyiségét, mindaddig, amíg a vizsgálatban résztvevő állatok 50%-a elpusztul.

LD- letális dózis (halálos adag).

Ha nem erősen mérgező anyagot tesztelnek, hanem például élelmiszer adalékanyagokat, akkor óriási mennyiséget kell csövön keresztül az állatok gyomrába juttatni, s így gyakran előfordul, hogy belső szerveik megrepednek, és ez vezet az állatok pusztulásához.

A mérgezés általános tünetei: szokatlan hangadás, nyugtalanság, bénulás, görcsök, ingerlékenység, könnyezés, légszomj, lihegés, hasmenés, remegés, hányás, sárgaság és végül halál.

A kipróbálandó anyagokat nemcsak kényszeretetéssel juttatják az állatok szervezetébe, hanem injekció formájában is, vagy a szemükbe csepegtetik, a bőrükre kenik, vagy belélegeztetik.

Szemkárosodási teszt

A szemkárosodási tesztek többsége a Dr. Draize által az USA-ban 1944-ben kifejlesztett módszert követi, bár megbízhatóságuk igencsak kétséges.

A szemirritációs kísérlethez elsősorban albínó nyulakat használnak, mert nekik nincs könnycsatornájuk, így nem tud a szemükből a kísérleti anyag eltávozni. Kalodába zárják a nyulakat, amiből csak a fejük látszik ki, és a kísérletezett samponok, tusfürdők, szemfestékek, szappanok és egyéb kozmetikai szerek erős koncentrációját cseppentik a szemükbe. Az eredményt napokon keresztül figyelik, figyelembe véve a sérült terület nagyságát, a szaruhártya homályosságát, a kötőhártya vörösségét, duzzadását és váladékozását.

Gyakori tünet a kísérlet során a bevérzés, gyulladás, vakság, fekélyek képződése. A teszt ma már egyre vitatottabb, nemcsak erkölcsi, hanem tudományos szempontból is.

Bőrirritációs és allergén tesztek

Szintén a dr. Draize által kifejlesztett módszert alkalmazzák. Egy bizonyos helyen eltávolítják a szőrt az állat testéről, majd a tesztelendő anyagot ráviszik az állat bőrére, lefedik egy gézdarabbal, amit ragtapasszal rögzítenek, és végül begipszelik az állat egész törzsét, hogy a pólya biztosan a helyén maradjon. A bőrt 24 óra, 72 óra, vagy még hosszabb idő után megvizsgálják, és a károsodást pontozzák. Gipszelés helyett egyéb rögzítő szerkezeteket is használnak

Ezzel a módszerrel az állat minden testrészén lehet bőrirritációt tesztelni. A legfrekventáltabb felület az érzékeny szem és szemhéj.

Fogkrémek teszteléséhez általában a kutyák vagináját használják, amely állítólag az emberi nyálkahártyához hasonlóan károsodik.

A Draize teszten menet közben módosítottak. Megfigyelték például, hogy a formaldehiddel bekent bőr érzékenyebb az irritánsokra, ha pedig festékanyagot fecskendeznek a kísérleti állatba, a szöveteket ért károsodás jobban megfigyelhető.

Karcinogén tesztek

Az anyagok rákkeltő hatását vizsgálja. Az állatokban daganatos betegségek alakulhatnak ki a szervezetükbe juttatott anyagok miatt.

Alternatív lehetőségek

Az alternatív tesztek kikerülik a teszteredményeknek a tesztállatok kondíciójából, korából és faji eltéréseiből adódó differenciáit, így azok könnyen szabványosíthatók és nemzetközileg is elfogadottak lehetnek.

Adatbankok

A legtöbb kutatóintézet és nemzetközi szervezet fenntart egy, a világ különböző részein végzett kísérletekről anyagokat gyűjtő információs hálózatot. Ezek az adatbankok többnyire már számítógépen keresztül is elérhetők. Az adatbank használata nagyon sok, fölöslegesen megismételt kísérlet elvégzését küszöböli ki, és információkat ad a létező in vitro tesztekről is.

SZÁMÍTÓGÉPES SZIMULÁCIÓ

A számítógépes modellezés elsősorban az oktatásban tudja kiváltani az állatok élveboncolását. Segítségével még ki nem fejlesztett anyagok szerkezetét és viselkedését is modellezni lehet, az összetevőiről rendelkezésre álló információk alapján.

IN VITRO TESZTEK

Az in vitro az állatok felhasználása nélkül végzett kísérletek gyűjtőneve. Ilyen jól bevált módszer például a laboratóriumi körülmények között, sejttenyészetekből létrehozott emberi bőrszöveteken, vagy a tojás héja alatt található hártyán végezhető kísérletek. Ez utóbbi például a Draize-teszt alternatívája. Sajnos nagyon sok olyan állatkísérletet végeznek el világszerte, amelyekre már kitűnő alternatív megoldások léteznek.

ÖNKÉNTESEK

A vegyi anyagok piacra dobása előtt bevett szokás az emberi önkénteseken való ellenőrzés, amely az in vitro tesztek segítségével végleg kiküszöböli a fajok közötti különbségekből eredő eltéréseket vagy tévedéseket.